Budapest VII. kerülete Budapest legkisebb területű, egyúttal legnagyobb népsűrűségű kerülete. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Erzsébetváros.​
Városrészek: Erzsébetváros (Nagykörúton belül) Erszébetváros (Nagykörúton kívül)
Irányítószámok: 1071–1078- ig;   Teljes népesség: 54 129 fő (2015. jan. 1.);   Népsűrűség: 25 541 fő/km²;   Területe: 2,09 km²

A VII. kerület 1873-ban, a városegyesítéskor jött létre. Mivel a Felsőkülváros (akkor már egy évszázada Terézváros) túl nagy és túlságosan népes volt, kettéosztották. A Király utcától északra továbbra is Terézváros néven a VI., attól délre Budapest VII. kerülete jött létre.

A kerületi polgári kör kérvényezte 1881 decemberében, hogy a néhány évvel korábban, Terézvárosból kivált VII. kerületet I. Ferenc József feleségéről, Erzsébet királynőről nevezhessék el Erzsébetvárosnak. A király 1882. január 17-én írta alá az engedélyt, 1882. február 7-én az új elnevezés beiktatásra került.

A hányatott sorsú városrész a rendszerváltásig elhanyagolt, folyamatosan leépülő környék volt. A tehetősebb családok, lakók hamar elköltöztek.

A 2000-es évek elejétől a kiüresedett bérházakban és azok belső udvarain megjelentek a romkocsmának nevezett és műfajt teremtő vendéglátóhelyek. (Később más belső kerületekben is elterjedtek). Az érdekes ötletből alternatív divat lett, majd turistalátványossággá avanzsálódott. Mára a Király és a Dohány utca között komplett vigalmi negyed - a sajtóban "bulinegyed" alakult ki. Rengeteg szórakozni vágyó fiatalt és külföldit vonz a hely. Ezzel összefüggésben a kevésbé profitorientált és csendesebb underground közösségi, kulturális jellegű intézmények kiszorultak. Zömmel a szomszédos VIII. kerületbe.